6.
fejezet
Hátramaradt
áldozat
-
Ezt nem hiszem el! Sikerült nekik! - mondta Adri látva a közeledő
szekeret.
-
Hohó!Kontra fék! - mondta Ricsi a két hulla egy-egy fülét
rángatva mik a végén a kezeiben maradtak.
-
Gyertek!Gyertek! - integetett Gézu a többieknek,
Lujzi
Adri és Amigo összeszedték magukat és már a szekérnél is
teremtek. T. Dög viszont hátramaradt hogy Mörcit kiszabadítsa a
bilincseiből.
-
Hé nigro van nálad negro? - nevetett a saját viccén Mörci.
-
Sietnünk kell hisz itt a felmentő csapat és talán végre
csatlakozhatunk a városon kívüli csapatunkhoz.
-
Mit motyogsz itt nekem? Akkor dobd ide a kulcsokat de íziben!
T.
Dög lazán eldobta a kulcsot ami éppenséggel a lefolyóban
landolt.
-
Áh! Hogy lehettél ilyen béna Béla? Ezt nem hiszem el!
-
Sajnálom haver de mennem kell hisz szól a síp itt a tömeg
mindjárt felfalnak minket! Jó legyél meg minden! Üdvözlöm a
tesókat! - mondta T. Dög s még azért odadobta Mörcinek a fűrészt
megadva a lehetőséget a szabadulásra neki – Na csá!
-
Mehetünk már? - kérdezte Ricsi.
-
Népcámlálás! Indulács! - mondta Gézu – Ec két há négy... -
s erre valaki kitaszította a szekérről.
-
Gézu fogj egy másik szekeret magadnak elterelésnek nehogy utánunk
eredjenek ezek a fránya holttestek.
-
Én? Honnét szerezni? - nézett szét Gézu és meglátott egy
egészen jó állapotban levő kis polskit – Már látom is!
Gyorsnak lenni jobb lenni mint ti! - futott a kocsihoz.
T.
Dög futva ért a szekér hátuljára a szénára felkapaszkodva.
-
Hol van Mörci? - kérdezte Adri.
-
Én...
-
Otthagytad? Te jó ég! Ehhez Dörlcinek lesz egy-két kéretlen
szava az már biztos! - mondta Lujzi.
-
De Lujzi nem tehettem mást...
Egy
kürthang vette el a gondolatmenetüket hiszen Gézu a kis polskival
csak úgy száguldozott és a kezében egy nagy kifaragott kürttel
játszadozott.
-
Nézni mit találtam!Olyan cép kifaragott! - tartotta fél kezében
a kürtöt minek megszólaltatásával igencsak küszködött és
sohasem gondolta volna, hogy ezzel mit is indíthat el...
Mindeközben
Mörci a halál torkához közelített és a fűrész jól messze
terült el tőle ő meg csak nyújtózkodott érte. Ekkor kinyílt a
tetőtéri ajtó és egy nyikorgó hangot hallott mintha valaki egy
biciklit hajtana.
-
Mörci üdvözöllek! - gurult hozzá halálian jól kifestett baba –
Két perced van hátra hogy életben maradj! Melyiket választod? A
kezed elvesztését vagy az agyak evészetét? A választás a
kezedben!
-
Ki a tököm vagy te? - nézett a horrori gyermekre.
-
Óra indul! - felkacagott a baba – Apám üdvözöl! - kacagott
tovább elkerekezve.
A
kóborlók csakúgy özönlöttek Mörci pedig nyújtózkodott és
nyújtózkodott az óra pedig vészesen ketyegett mint a bomba....