6. fejezet

Hátramaradt áldozat

- Ezt nem hiszem el! Sikerült nekik! - mondta Adri látva a közeledő szekeret.

- Hohó!Kontra fék! - mondta Ricsi a két hulla egy-egy fülét rángatva mik a végén a kezeiben maradtak.

- Gyertek!Gyertek! - integetett Gézu a többieknek,

Lujzi Adri és Amigo összeszedték magukat és már a szekérnél is teremtek. T. Dög viszont hátramaradt hogy Mörcit kiszabadítsa a bilincseiből.

- Hé nigro van nálad negro? - nevetett a saját viccén Mörci.

- Sietnünk kell hisz itt a felmentő csapat és talán végre csatlakozhatunk a városon kívüli csapatunkhoz.

- Mit motyogsz itt nekem? Akkor dobd ide a kulcsokat de íziben!

T. Dög lazán eldobta a kulcsot ami éppenséggel a lefolyóban landolt.

- Áh! Hogy lehettél ilyen béna Béla? Ezt nem hiszem el!

- Sajnálom haver de mennem kell hisz szól a síp itt a tömeg mindjárt felfalnak minket! Jó legyél meg minden! Üdvözlöm a tesókat! - mondta T. Dög s még azért odadobta Mörcinek a fűrészt megadva a lehetőséget a szabadulásra neki – Na csá!

- Mehetünk már? - kérdezte Ricsi.

- Népcámlálás! Indulács! - mondta Gézu – Ec két há négy... - s erre valaki kitaszította a szekérről.

- Gézu fogj egy másik szekeret magadnak elterelésnek nehogy utánunk eredjenek ezek a fránya holttestek.

- Én? Honnét szerezni? - nézett szét Gézu és meglátott egy egészen jó állapotban levő kis polskit – Már látom is! Gyorsnak lenni jobb lenni mint ti! - futott a kocsihoz.

T. Dög futva ért a szekér hátuljára a szénára felkapaszkodva.

- Hol van Mörci? - kérdezte Adri.

- Én...

- Otthagytad? Te jó ég! Ehhez Dörlcinek lesz egy-két kéretlen szava az már biztos! - mondta Lujzi.

- De Lujzi nem tehettem mást...

Egy kürthang vette el a gondolatmenetüket hiszen Gézu a kis polskival csak úgy száguldozott és a kezében egy nagy kifaragott kürttel játszadozott.

- Nézni mit találtam!Olyan cép kifaragott! - tartotta fél kezében a kürtöt minek megszólaltatásával igencsak küszködött és sohasem gondolta volna, hogy ezzel mit is indíthat el...

Mindeközben Mörci a halál torkához közelített és a fűrész jól messze terült el tőle ő meg csak nyújtózkodott érte. Ekkor kinyílt a tetőtéri ajtó és egy nyikorgó hangot hallott mintha valaki egy biciklit hajtana.

- Mörci üdvözöllek! - gurult hozzá halálian jól kifestett baba – Két perced van hátra hogy életben maradj! Melyiket választod? A kezed elvesztését vagy az agyak evészetét? A választás a kezedben!

- Ki a tököm vagy te? - nézett a horrori gyermekre.

- Óra indul! - felkacagott a baba – Apám üdvözöl! - kacagott tovább elkerekezve.

A kóborlók csakúgy özönlöttek Mörci pedig nyújtózkodott és nyújtózkodott az óra pedig vészesen ketyegett mint a bomba....