4. Fejezet

Az új csapat

- Itt lenni még?Hallani kínai? - kérdezte az adóvevőn keresztül egy hang megszólalva.

- Igen, igen. Itt vagyok, hát persze. - adta a választ gyorsan Ricsi.

- Idefigyelni. Van egy menekülőút még pedig a hajó fedélzeten. Oda eljutni gyorcan s velem találkozni és mentőmellényt felvenni. Nem rest lenni futni és futni.

- Jó, jó!

- Indulni most.

Ricsi elkezdett volna kifelé tartani a kabinból ám az ajtót betörni készülő satnya hullákba botlott. Gyorsan visszafordult és a kabin mennyezetén megpillantott valami szellőzőféle helyiséget ahová gyorsan felmászott. Amint tudott mászott és mászott s egyszer csak egy konyhában kötött ki ahol épp egy újszerű fogásokkal pepecselő férfit pillantott meg.

- Maga meg mi jót készít?

A férfi csak elmosolyodott a hirtelen jött látogató láttán s csinálta tovább a dolgát.

- Kóborló agyvelő egy kis mártással. Nem kér?

- Bocs de épp diétán vagyok. Hogy az a... - nézett szét a konyhában és mindenütt kissé elszínesedett egyéb elhevert testrészeket talált.

- Ne aggódjon nem fogom átadni egyiknek sem barátom.

- Kösz.

- De legközelebb vacsorára szeretettel várom.

- Úgy lesz. De most rohanok! - és Ricsi menekülésbe fogott.

- Nem balra, hanem jobbra.

- Jah, köszcsi. - felelte Ricsi s a folyosón haladva egyetlen sípját a nadrágjában tartva felfelé tartott a hajófedélzetéhez ám odafent nem látott senkit sem.

- Ugorni! - kiáltotta el valaki magát.

- Hogy mi? De hát nem tudok úszni!

- Ugorni!!!

Ricsi pedig a rózsaszín kacsás mentőmellényt felkapva ugrásra készen állt de igazából nem is tudta, hogy hova. Majd egyszer csak egy jetski felbukkant a hullámok habjain és egy kis kínai férfi vezette azt.

- Felszállni!

- Hová visz?

- Mondtam én segíteni maga meg megnézni az árut.

Egy kikötőben parkoltak le.

- Jönni!

Ricsi követte a kicsi férfit. S megálltak egy Hol Kong nevű kínai ruházati boltnál.

- De nekem nincs pénzem. - magyarázkodott Ricsi.

Az áruház hátsó ajtaja kitárult s egy szőke nő lépett ki rajta

- Nem az a lényeg. - felelte Gézu – Megjönni és hozni magammal egy társat is.

- Miért késtél Gézu? Ő meg ki? - fogott rá egy pisztolyt.

- Ricsi. - mutatkozott be.

- Adri. Miért hoztad őt ide?

- Majdnem meghalni én ezt nem hagyni.

- Már így is elég bajunk van mert Mörci mindig csak morog. - jelent meg egy két ajtós szekrény nagyságú fekete férfi T. Dög.

- Gyertek beljebb! - utasította őket Adri.

- Őt itten Lujzi ő meg Amigo. - mutatta be a csapatot Gézu.

- Lujza nem Lujzi! - akadékoskodott a kreol bőrű rövid hajú nőszemély.

Amigo pedig egy sombrerot viselt és egy poncsót aki csak bólogatott.

- Szóval a kaja helyett őt szerezted be? S mit csináljunk vele? Együk meg? - kérdte Adri.

- Ez az! Bár eléggé soványkásan szálkás de jó lesz egye fene! - mondta T. Dög lihegve.

- Ő segíteni, hogy mi talán elvegyülni és élelmet szerezni.

- Hát persze. S mégis hogy gondoltad? - kérdte Adri.

- Van egy sípom. - közölte Ricsi.

Lujza felnevetett.

- Nem mész vele semmire. Nagyon sokan vannak kint.

- Netán az alagutak?

- Nem menni nem olyan kicsi mint potkány. - felelte Gézu.

- Hát akkor el kell vegyülnünk.

- Senor hogyan? - kérdte Amigo.

- Tudok egy jó szakácsot aki még házhoz szállítást is vállal. Van nálatok telo? Mert én otthon hagytam az enyémet.

- Mörcinél van. Viszont nem biztos hogy odaadja.

- Hát akkor győzzük meg róla. - felelte Ricsi.

- Mörci! - kiabálta T. Dög.

- Óh hála a fekák Istenének, hogy végre rám néztek. Még itt napszúrást kapok a végén. Hoztatok vizet?

- Kéne a mobilod. - mondta Adri.

- Na persze. Bármit édesem amint a meztelen tested leshetem.

- Elég! - adott egy pofont Ricsi Mörcinek.

- Hát ez meg ki a tököm? Olyan mint a volt főnököm.

- Nem ismerlek de a mobilod kell úgyhogy... - mondta Ricsi végigtapogatva Mörcit a mobilja után.

- Nem nyúlka piszka mert megszúrhat a bicska. - nevetett fel Mörci.

- Megvan! Ja ez még sem az. - mondta Ricsi egy zseblámpát a kezében tartva majd egy vízipipa következett végül a mobil. Azonnal tárcsázta is a számot ami ki is csengett.

- Igen? Itt Hami bá étkezdéje!

- Kérnénk egy kilo bő lében eresztett vastag belet meg egy kis aszott agyféltekét meg egy félkarú rabló sem ártana. De a jobbik karját küldje!

- Ahogy óhajtja. Ki is szállíttassam vagy maga jön érte?

- Hozza a Hol Kong kínai áruház elé.

- Máris intézkedem. - rakta le a telefont.

- Csak nem ebéd lesz? - kérdte Adri.

- Á dehogy. Csak egy kis városi séta. - felelte Ricsi – S te jössz velem Gézu. - bökte oldalba a srácot.

3. Fejezet

Állati galoppozás, avagy hogyan éljük túl ezt a kóborló világot

- Hová vigyem öccse? - kérdte a raszta hajszerkezetű afroamerikai férfi tőle ki épp egy kézzel csavart cigit füstölt éppen el.

- Julcsi és Palcsi után!

- Bakker!Azok meg kik vónának?

- A nejem meg a fiam.

- És dögös a kicsike? De ugye van magánál anyag?

- Miféle?

- Hát tudja koksz vagy ahogy én hívom varázsfű.

- Nálam nincs fű sem varázs csak síp.

- Óh szóval ez egy új nevű szer? Egyből megvett kilóra haver! Akkor vegye elő és mutassa meg!

Ricsi bólintott és elővette a sípokat.

- Mit mórikálod itt magad hófehérke! Na eridjé is innét de tüstént! - állt meg a taxis kilökve a kocsijából Ricsit épp az adott település határának táblájánál amin ez állt: Üdvözöljük a kóborló Holtak földjén. Figyelmeztető tábla: Ha belép e gyülekezetbe nem vállalunk önért és a testi épségéért felelősséget.

Ricsi összeszedve magát és a sípos dobozait elindult a vidéket felfedezni. Elhagyott házakon keresztül esett át és meglátott egy járművet mi épp az ő céljainak megfelelő tendenciáinak megfelelt. Csak azt nem tudta, hogy hogyan is üljön a hátára. Egy zsiráfot pillantott meg legelészni a puszta közepén.

- Hahó! Hé te! - hívta volna fel magára a figyelmet de az csak legelészett továbbra is. Nem volt mit tenni valahogy a zsiráfra fel kellett ülni így hát Ricsi egy nagy lendülettel felugrott a zsiráf hátára belekapaszkodva teljesen a nyakába ám az nem akarta hagyni és oly könnyen adni magát így Ricsi félig holt férfiassága látta kárát. Könnyeivel küszködve megtörve bár de feladva nem elhelyezkedett a zsiráf hátán óvatosan nehogy a helyzete rosszabb legyen. S így kutyagolt azaz jobban mondva zsiráfon ügetett Julcsi irányába nagy serényen. Nem sokára elért a kihalt városba szája tátva maradva mivel a kóborlók egyre csak sokasodtak köréje és a zsiráfra ránézve nyáluk szájuk csak úgy csorgott éhes gyomrukból korgó belük csak úgy kifelé lógott.

- Enyém!

- Nem az enyém! - hörögték egymást túlharsogva.

Ricsi ledobta magát az állatról és egyik sípját elővéve játszani idejének hiányában nem is remélte, így csak ütött vágott és kúszott, ahogy csak tudott s meglátott nem messze a hulla seregtől egy bazi nagy hajót, minek az oldalán a neve kéken virított mégpedig a nagy becses Titanicot. Felmászva rá, odamenekülvén, 1-2 sípot a zsebébe téve zárta rá magára az egyik fülkét. Egyre többen jöttek és jöttek körbezárták a nagy hajóművet. Ekkor meghallott egy hangot mi sercegésnek hangzott.

- Mayday ,mayday!Hall valaki? - kérdezte egy férfi hang ismételten megismételte.

Ricsi odaszaladt a rádiós adóvevőhöz és beleszólt.

- Igen itt vagyok!

- Te jó ég!,Hát tényleg megmenekülünk? Valójában kijutunk erről a szigetről? Mert már kezd elegem lenni ezekből a Többiekből...

- Halló! Mit mond? Én Ricsi vagyok! Nem tudom miről beszél! - a vonal gyorsan megszakadt.

- Kici és olcó nagyon megéri mindenkinek! - szólt egy cincogó hang.

- Mi éri meg? Ki az?

- Jaj hát végre hogy meghallottál. Veszel tőlem kici áru miután én megment?

- Hát persze bármit csak segíts ebből a káoszból kimászni.

Ismét megszakadt a vonal és Ricsit a tehetetlenség érzése fogta el.

Mindeközben valahol az Óperenciás tengeren is túl sőt még azon a bizonyos kúrta farkú malac elsorvasztott túrásán is túl, Julcsi épp tüzet rakott míg Palcsi a közelében loholt, jó barátjuk Sanci is ott volt.

- Jobban meg kell rakni a tüzet te lány! - intette óvva öreg bajtársuk Bandus – Látod így kell ezt csinálni! - rakott tüzet ő is és elkezdte a füstöt teli tüdőből fújni így füstjeleket adni. Egyenlőre nem érkezett sem válasz, sem jel, de a remény sosem maradhat el, így a kis csapat mihez még jó páran tartoztak és a Holtak Földjének központjától nem is olyan messze tartózkodtak ráérősen várakoztak.

2.fejezet

Az indulás

Félhomályban ébredt egy szobában. Kezei és lábai egy ágyhoz voltak bilincselve.

- Megszabadítsam a szenvedéseitől apu?

- Ne még várj azzal fiam. Hol szerezte a sebét? - kérdezte tőle egy néger férfi.

- Milyen sebet? - kérdezte majd az oldalán fetrengő elterebélyesedő sebre tekintett – Ó hogy ezt? Ez semmiség.

- De hát lógnak a részei ember! Tehát megharapták?

- Dehogyis!

- Nincs láza de azért meglesem a sebét. - s amint felszakította a kötést a sebesült egy jókora harapást látott rajta mintha az oldalából nem kis darabot csócsáltak volna meg – Na most már hozhatod azt a fatestápolót fiam!

- Mit akarnak tenni velem?

- Nyugodjon meg!

- Nem most kaptam a sebet már jó pár hónapja.

- Ki tette ezt magával?

- Azt nem árulhatom el.

- Olyan mintha...

Majd a fiú az apjához lépett.

- Ne bántson! Na jó bevallom a Farkas volt az mert Piroska elhagyta és öngyilkos akart lenni és én ezt megakartam akadályozni! Most örül hogy magának meggyóntam?

- Kösz fiam. - vette a kezébe a tárgyat amit a fia hozott neki majd a műanyag flakont a kezébe véve tetejét kinyitva a kezébe nyomott egy kis adagot. A flakonon ez állt Fa testápoló.

- Ez segíteni fog magán. Egyébként Béci vagyok ő meg itt a fiam Norci.

- Ricsi. - felelte a sebesült – Jók a kezei. Julcsiáénál is jobbak.

- Kösz már van gyakorlatom ebben.

- Ki az a Palcsi? - kérdezte Norci.

- A fiam.

- Miért van besötétítve minden?

- Szóval maga nem tud semmiről sem. - felelte Béci.

- Mégis miről kéne?

- Akit ott kint látott azok...

- Bökje már ki!

- Ők a megveszett kóborlók.

- Kóborlók?

- Igen. Egész álló nap nem csinálnak semmit csak járkálnak és hörögnek mindenkire és persze mintha egyetlen parancsot követnének amputálnak ahol és ahogyan csak tudnak némelyek teljes csonkítást végeznek. - mondta és elengedte Ricsit – Ha akar szabadon távozhat de vigyázzon ha magánál nincs a megfelelő fegyver akkor veszett ügy mert megtalálják magát aztán nincs menekvés.

- S hogy lehet megfékezni őket? Mi lenne a megfelelő fegyver?

- Síp de az is csak az egyik a legjobb fajtából egy pánsíp.

- Óh hát csak ennyi kéne? Az én házamban van több is induljunk.

- Ma már nem mert besötétedett s ilyenkor vannak a legtöbben. Majd holnap reggel.

- Jólvan. De addig is kenegetne tovább?

- Nem lehet valakinek figyelnie is kell őket, majd legközelebb.

- Ahogy akarja. - felelte Ricsi bánatos képpel.

A másnap reggel hamar eljött s a kóborlók is elvétve császkáltak a ház előtt. Kilépve a házból pont egybe egyből bele is botlottak akibe majdnem fel is buktak.

- Mutassa meg hogy végez velük. Kérem...

Béci elővette a sípját és elkezdett játszani már vagy 5 perce játszott a sípon eléggé eredménytelenül. Az embernek látszó lény nem reagált rá. Ricsi várt az eredményre.

- Halj már meg! - ordította türelmetlenül Ricsi kivette Béci kezéből a sípot majd a hulla aszalódott fejéhez vágta – Halj már meg végre! Kell még? Kérsz még?

A hulla feje szétroncsolódva elterült.

- Így kell ezt csinálni! Ez az! - örvendezett Norci.

Az apja szúrós szemekkel nézett rá.

- Bocs, apa.

Pár utcával arrébb Ricsi elvezette őket a sípjaihoz és mindenki megtisztálkodhatott. Miután felöltözött Ricsi és megborotválkozott síparzenálját magához vonván kocsijába berakta.

- Öreg neked egy síp arzenálod van!

- Vigyétek ezt is meg ezt is! - adta át a legjobb sípjait.

- S te?

- Én megyek és megkeresem Julcsit meg Palcsit! Itt egy füstjelző! Mindennap küldök nektek jelet amíg tudok! - mondta leintvén beszállva egy sárga taxiba.

Kóborlók sétánya

1.fejezet

Az ébredés

Síri csend honolt még a légy árva zümmögését sem lehetett hallani. Mindent benőttek a bokrok és az ágak és a pókhálókról sem árt megfelejtkeznünk. Mindezek leges legmélyén az adott szobában lévő ágyon egy személy szunyókált oly negédesen és csendesen hogy úgy nézett ki mint aki már-már bekómált. Nem tudott ő még magáról sem nem még hogy a környezetéről ám egyik pillanatról a másikra felébredt oly hirtelen hogy még a bokrok is beleremegtek e percben. Kinyitva szemeit csókra tartotta volna száját ám nem találta váratlan felébresztőjének forrását. Körülnézett jó alaposan de senki mást nem talált magán kívül a szobában. Rémlett még neki valami hogy egykor virágot vitt neki Rómeo jó barátja, ám nem emlékezett már Júliára.

- Ó hol vagy Júlia? És te Rómeó merre csavarogsz? - elmélkedett magában, s piros pöttyös pendelyében elindult hogy a folyosón szétnézzen.

Mezítláb trappolt de ott egyetlen árva lélek sem honolt. A fehér falon piros festékkel felírva e szöveg volt felírva: „Nekem is megvolt ám Júliska.” "Azért vigyázz a lábadra." " Szeretlek Feri."

Miután az üzenő falat végig olvasta a folyosó végén talált egy bezárt ajtót min e felirat ékeskedett: 

Bármiféle amputálási akciót vállalunk.

Ha esetleg nincs szüksége egyik vagy másik netán egyetlen testrészére sem akkor nyugodt szívvel lépjen be.

Ui.: Csak akkor nyisd ki az ajtót ha örökké akarsz élni.

Az lelakatolt ajtó felé tekintett s hangokat hallott és fehér kezek nyúltak volna utána legott. Tovább lépdelt és a kijáratot keresvén az Exit táblát észrevevén elindult a fény felé. Amint kiért a nap csakúgy vakított a betekert hullák pedig jó egy páran hevervén a földön de ő csak lépdelt tovább. Majd mit az ég egy fa alatt egy Csepel piros bicikli parkolt. Egyből megörült neki, ám megpróbált valaki kúszni felé, igaz eléggé roncsállapotban léve, de hát ki tehet erről, biztos hogy én nem. A csont és bőr nő kezeit nyújtotta felé.

- Juli? Hát megvagy végre! Te ébresztettél fel igaz? - vette volna karjába a nőt, ám észrevéve hiányosságait egyből ellökte magától – Te nem is ő vagy! Szajha! Hol van Juli? - rázogatta a rothadó hullát ki csak annyit tudott mondani.

- Enyém. - mutatván a biciklire.

- Nem! Most már az enyém! - felelte a férfi átmasírozva rajta felpattanva a biciklire s meg sem állt míg Juli házához nem ért.

- Julcsi!Palcsi!

Ám a ház üresen állt s ő nem értette ezt az egészet. Mérgében kiült a ház elé s éppen arrafelé ténfergett egy furcsa egyén. Ám ő ezt igazán szemre sem vehette mivel valaki lesújtott rá.

- Mit művelsz fiam?

- Eltaláltam apa! Pont telibe! - örvendezett a kreol bőrű kisfiú egy vaslapáttal a kezébe.

- Palcsi! Palcsi! - örvendezett a félig leütött férfi, ki csak ennyit tudott kinyögni.