2.fejezet

Az indulás

Félhomályban ébredt egy szobában. Kezei és lábai egy ágyhoz voltak bilincselve.

- Megszabadítsam a szenvedéseitől apu?

- Ne még várj azzal fiam. Hol szerezte a sebét? - kérdezte tőle egy néger férfi.

- Milyen sebet? - kérdezte majd az oldalán fetrengő elterebélyesedő sebre tekintett – Ó hogy ezt? Ez semmiség.

- De hát lógnak a részei ember! Tehát megharapták?

- Dehogyis!

- Nincs láza de azért meglesem a sebét. - s amint felszakította a kötést a sebesült egy jókora harapást látott rajta mintha az oldalából nem kis darabot csócsáltak volna meg – Na most már hozhatod azt a fatestápolót fiam!

- Mit akarnak tenni velem?

- Nyugodjon meg!

- Nem most kaptam a sebet már jó pár hónapja.

- Ki tette ezt magával?

- Azt nem árulhatom el.

- Olyan mintha...

Majd a fiú az apjához lépett.

- Ne bántson! Na jó bevallom a Farkas volt az mert Piroska elhagyta és öngyilkos akart lenni és én ezt megakartam akadályozni! Most örül hogy magának meggyóntam?

- Kösz fiam. - vette a kezébe a tárgyat amit a fia hozott neki majd a műanyag flakont a kezébe véve tetejét kinyitva a kezébe nyomott egy kis adagot. A flakonon ez állt Fa testápoló.

- Ez segíteni fog magán. Egyébként Béci vagyok ő meg itt a fiam Norci.

- Ricsi. - felelte a sebesült – Jók a kezei. Julcsiáénál is jobbak.

- Kösz már van gyakorlatom ebben.

- Ki az a Palcsi? - kérdezte Norci.

- A fiam.

- Miért van besötétítve minden?

- Szóval maga nem tud semmiről sem. - felelte Béci.

- Mégis miről kéne?

- Akit ott kint látott azok...

- Bökje már ki!

- Ők a megveszett kóborlók.

- Kóborlók?

- Igen. Egész álló nap nem csinálnak semmit csak járkálnak és hörögnek mindenkire és persze mintha egyetlen parancsot követnének amputálnak ahol és ahogyan csak tudnak némelyek teljes csonkítást végeznek. - mondta és elengedte Ricsit – Ha akar szabadon távozhat de vigyázzon ha magánál nincs a megfelelő fegyver akkor veszett ügy mert megtalálják magát aztán nincs menekvés.

- S hogy lehet megfékezni őket? Mi lenne a megfelelő fegyver?

- Síp de az is csak az egyik a legjobb fajtából egy pánsíp.

- Óh hát csak ennyi kéne? Az én házamban van több is induljunk.

- Ma már nem mert besötétedett s ilyenkor vannak a legtöbben. Majd holnap reggel.

- Jólvan. De addig is kenegetne tovább?

- Nem lehet valakinek figyelnie is kell őket, majd legközelebb.

- Ahogy akarja. - felelte Ricsi bánatos képpel.

A másnap reggel hamar eljött s a kóborlók is elvétve császkáltak a ház előtt. Kilépve a házból pont egybe egyből bele is botlottak akibe majdnem fel is buktak.

- Mutassa meg hogy végez velük. Kérem...

Béci elővette a sípját és elkezdett játszani már vagy 5 perce játszott a sípon eléggé eredménytelenül. Az embernek látszó lény nem reagált rá. Ricsi várt az eredményre.

- Halj már meg! - ordította türelmetlenül Ricsi kivette Béci kezéből a sípot majd a hulla aszalódott fejéhez vágta – Halj már meg végre! Kell még? Kérsz még?

A hulla feje szétroncsolódva elterült.

- Így kell ezt csinálni! Ez az! - örvendezett Norci.

Az apja szúrós szemekkel nézett rá.

- Bocs, apa.

Pár utcával arrébb Ricsi elvezette őket a sípjaihoz és mindenki megtisztálkodhatott. Miután felöltözött Ricsi és megborotválkozott síparzenálját magához vonván kocsijába berakta.

- Öreg neked egy síp arzenálod van!

- Vigyétek ezt is meg ezt is! - adta át a legjobb sípjait.

- S te?

- Én megyek és megkeresem Julcsit meg Palcsit! Itt egy füstjelző! Mindennap küldök nektek jelet amíg tudok! - mondta leintvén beszállva egy sárga taxiba.