7.fejezet

Váratlan találkozások

Valahol a nem is olyan messzi távolban ahol volt egy ördögkatlan és még a bermudaháromszöget is felülmúltán annak épp balcsücskén vagy jobbon már nem is emlékezvén pontosan valahol pont ott volt egy kis csoport ki ott honolt.Laktak itt öregek fiatalok s ki hitte volna kicsik és nagyok.Ám a leges legmeglepőbb dolog hogy Júlia is ott lakott ki az erkélyén várt kitekintgetvén az ő örökifjú pasijára  magyarán Rómeójára.

-Óh Rómeó miért vagy te Rómeó? – kapta el hirtelen valaki hátulról magához rántva.

-Itt vagyok hát hisz hívtál cica!

- Ne itt!

-Miért ne?Ki lát meg minket?

- Anyu!Anyu! – futott oda az erkélyhez felfelé nézve és úgy kiabálva Palcsi.

- Mond csak kicsikém.

- Nézd csak mit találtam! – mutatott a mellette álló félholt egyedre kinek lábai cafatokban lógtak kezei pedig nagy lazaságról árulkodtak – Ugye játszhatok vele?

- Óh hát persze! – felelte miközben Rómeó már hátulról bökdöste .

- Gyere pajti!Juhé!!Játszhatunk!!Tudtam hogy anyu megfogja engedni!Mondtam én! – rángatta maga után a kissé zombis beütésű egyedet kinek a felelete csak egy nagy hürrögés volt és aki kéretlen közvetlen üldözte a gyereket.

E történések alatt egy kis Poltski dudálása zavarta fel a lakókat.

-Ez Gézu!Te jó ég! – ujjongott Béla bá.

- Többiek is jönni!Cak lassúbb kocika.

- Nézzétek! – ámuldozott Klári ki mellett ott volt a lánya Zsófi.

- Mi a … - mászott le Rómeó Julcsiról  - Már az embernek nem is lehet egy jót toszni! Bocs drága de most mennem kell!Remélem neked is jó volt! – hagyta ott Júliát odasietve a Gézuhoz.

S ekkor az történt ami azt hitték sosem következik be.Egy szekér gurult be és parkolt le előttük.

-Ricsi?!

-Rómeó?!

-Keblemre! – ölelte magához Ricsi a barátját.

És a két barát akkor szembesült egymással és persze Julcsi és Palcsi is felismerték azt akiről azt hitték rég elvesztették.

-Apu?

-Ricsi?!

- Ne aggódj Ricsi az asszonyod karban volt tartva míg távol voltál.Ruganyos a kicsike! – kacsintott Ricsire.

- Mit mondtál?

- Óh hála az égnek! – Julcsi pedig lekevert egy hatalmas büdös pofont Ricsinek- Ezt azért mert tettetted hogy meghaltál!- még egy ütés – Ezt meg azért mert nem jöttél előbb! – aztán egy fejelést is beiktatott .

Ricsi kidőlt azon nyomban de Rómeó megtartotta a karjaiban.

-Tipikus! – felelte Julcsi – Még egy fejelést sem bír ki!Gyere Palcsi!Az apád majd felébred akkor beszélhetsz vele!

Mindenki pislogott nagyokat a többiek néztek egymásra és még egy ember került elő  hirtelen aki nem is oly idegen a számukra.

-Hé emberek!Megérkezett a mókusvacsi! – kiáltotta Dörlci kit csak a háta mögött mókusszelidítőnek hívtak  - Há most itt mi történt?Visszatértetek? – kérdezte Adrira nézve – És Mörlci?Hol van Mörlci?

- Őt kérdezd! – felelte T. Dög Ricsire irányítva a tekintetét.

- Hol van a tesóm? – rángatta meg az ájult férfit – Ez itt nem válaszol.

- Elég lesz emberek!Takarodó nyársalással egybevéve!Holnap megbeszéljük Dörlci. – szólt közbe Béla bá.

- Ne csitíts engem öreg!Elegem van ebből a bagázsból!Csak én hozok nektek kaját ti meg ezzel háláljátok meg!Ronda népség!Holnap reggelig vadászni fogok!Aztán visszatérek de aztán itt legyen a tesóm komprende?

Csak néma bólogatások történtek amit logikusan megértek.Dörlci felpattant a kisrobogójára és elszáguldozott tova.

6. fejezet

Hátramaradt áldozat

- Ezt nem hiszem el! Sikerült nekik! - mondta Adri látva a közeledő szekeret.

- Hohó!Kontra fék! - mondta Ricsi a két hulla egy-egy fülét rángatva mik a végén a kezeiben maradtak.

- Gyertek!Gyertek! - integetett Gézu a többieknek,

Lujzi Adri és Amigo összeszedték magukat és már a szekérnél is teremtek. T. Dög viszont hátramaradt hogy Mörcit kiszabadítsa a bilincseiből.

- Hé nigro van nálad negro? - nevetett a saját viccén Mörci.

- Sietnünk kell hisz itt a felmentő csapat és talán végre csatlakozhatunk a városon kívüli csapatunkhoz.

- Mit motyogsz itt nekem? Akkor dobd ide a kulcsokat de íziben!

T. Dög lazán eldobta a kulcsot ami éppenséggel a lefolyóban landolt.

- Áh! Hogy lehettél ilyen béna Béla? Ezt nem hiszem el!

- Sajnálom haver de mennem kell hisz szól a síp itt a tömeg mindjárt felfalnak minket! Jó legyél meg minden! Üdvözlöm a tesókat! - mondta T. Dög s még azért odadobta Mörcinek a fűrészt megadva a lehetőséget a szabadulásra neki – Na csá!

- Mehetünk már? - kérdezte Ricsi.

- Népcámlálás! Indulács! - mondta Gézu – Ec két há négy... - s erre valaki kitaszította a szekérről.

- Gézu fogj egy másik szekeret magadnak elterelésnek nehogy utánunk eredjenek ezek a fránya holttestek.

- Én? Honnét szerezni? - nézett szét Gézu és meglátott egy egészen jó állapotban levő kis polskit – Már látom is! Gyorsnak lenni jobb lenni mint ti! - futott a kocsihoz.

T. Dög futva ért a szekér hátuljára a szénára felkapaszkodva.

- Hol van Mörci? - kérdezte Adri.

- Én...

- Otthagytad? Te jó ég! Ehhez Dörlcinek lesz egy-két kéretlen szava az már biztos! - mondta Lujzi.

- De Lujzi nem tehettem mást...

Egy kürthang vette el a gondolatmenetüket hiszen Gézu a kis polskival csak úgy száguldozott és a kezében egy nagy kifaragott kürttel játszadozott.

- Nézni mit találtam!Olyan cép kifaragott! - tartotta fél kezében a kürtöt minek megszólaltatásával igencsak küszködött és sohasem gondolta volna, hogy ezzel mit is indíthat el...

Mindeközben Mörci a halál torkához közelített és a fűrész jól messze terült el tőle ő meg csak nyújtózkodott érte. Ekkor kinyílt a tetőtéri ajtó és egy nyikorgó hangot hallott mintha valaki egy biciklit hajtana.

- Mörci üdvözöllek! - gurult hozzá halálian jól kifestett baba – Két perced van hátra hogy életben maradj! Melyiket választod? A kezed elvesztését vagy az agyak evészetét? A választás a kezedben!

- Ki a tököm vagy te? - nézett a horrori gyermekre.

- Óra indul! - felkacagott a baba – Apám üdvözöl! - kacagott tovább elkerekezve.

A kóborlók csakúgy özönlöttek Mörci pedig nyújtózkodott és nyújtózkodott az óra pedig vészesen ketyegett mint a bomba....

5. Fejezet

Szélfútta szárnyalás

Nemsokára meg is érkezett a várva várt csomag.

- Mit teszünk ezzel? - kérdte Adri a bélre a bűzös csomagra mutatva.

- Ti semmit. De mi Gézuval... - taglalta Ricsi.

- Mi? Én nem menni sehova! - ellenkezett Gézu.

- De igen! Ki kell mennünk közéjük és valahogy kijutni innét hisz Julcsiékhoz kell mennünk!

- Azt sem tudni ki az a Julcsi...Én csak az én csapatomhoz tudni

vezetgetni.

- Jó, legyen. De akkor is ki kell innen jutnunk. - felelte Ricsi.

- S mi addig mit csináljunk Senor? - kérdte Amigo.

- Először is ha valami balul sülne el és nem térnénk vissza akkor Julcsinak adjátok át ezt a képet. - nyújtotta át a fotót.

- Ez te lennél? - kérdte Lujza egy szakállas nőre nézve.

- Hogy a fene! - vett gyorsan vissza majd megcserélte – Ez lesz az!

- Óh! Fel sem lehet ismerni. - mondta Adri a fotón lévő félig-meddig mezítelen Ricsit nézve akinek az izmai photoshoppolva voltak nem gyengén.

- Azt akarom, hogy így emlékezzen rám.

Adri csak bólintott.

- T. Dög te a csomagot nyisd ki és a beleket tedd a nyakamra de úgy oszd el hogy Gézunak is jusson. - mondta Ricsi.

- De én nem... - tartotta fel a kezeit a kínai.

- Nem akarom hallani! Az agyat pedig kend szét rajtunk.

- De ezt nem így kell hordani! - felelte Gézu és megfogta finnyás arccal a belet és a nyakára tekerte majd Ricsinek is – Olyan sál lenni! - vigyorgott Gézu– Divatos.

Miután ez is megtörtént és sípot és fegyvert is vettek magukhoz a csapat tagjai sok szerencsét kívántak nekik.

- Na gyerünk kóborlók közt kóborolni. - mondta Ricsi Gézunak és elindultak.

- Tehát ez egy ruhabemutató lenni? És hol van Tyra? Itt? Én topmodell lenni?

- Ne beszélj csak hörögj és csúszkálj mint ők. - suttogta a fülébe Ricsi.

Jó pár rothadó hullával találkoztak az utcákon de valójában észre sem vették őket mintha beolvadtak volna közéjük sikeresen.

- Sikerülni?! - rázta meg a fenekét Gézu és örömujjongásában felugrott nagyokat és cigánykereket vetett amit semmiféleképpen nem kellett volna. A sálféle bél a nyakából kiesni látszott s az agyvelő is csakúgy lefelé kúszott.

- Ne! - mondta Ricsi s elkezdett a sípján játszani.

A kóborlók a sípszóra odaözönlöttek Gézut békén hagyva Ricsihez teremtek.

- Te jó ég! Ezeknek annyi! - mondta T. Dög szemmel tartva a kínai áruház tetejéről Ricsiéket.

- Úgyis ott hagyják a foguk. - nevetett fel a megbilincselt Mörci.

- Remélem, hogy nem úgy lesz. - aggódott kezét tördelve Lujzi.

- Majd meglátjuk. - felelte Adri.

Gézu két lehetőséget látott hogy Ricsit otthagyja a jó nagy kulimászban legott vagy segít rajta és Ricsi Julcsija is nyugodtan aludhat ma.

- Kövess Ricsi! De gyorsan! - látott meg egy tűzcsap feljárót a kínai és tudta, hogy nincs mit tenni fel kell annak a tetejére mászni.

- Óh, köszönöm híveim, köszönöm! De nekem most fontos dolgom akadt! A legközelebbi soha viszont nem látásra! Alias pá! - iramodott neki követve Gézut uccu a lépcsőknek neki.

S miképpen felértek az egyik tetőre nem volt idő nagyon gondolkodniuk hisz ott is akadtak jószerivel lábatlan arrafelé kóborolók. Ricsi megpillantott egy drótkötélfélét s a feje körül egy izzó megvilágosodott.

- Tudod mit? Szárnyaljunk egy kicsit! Ott a cél!- mondta és a belet a nyakából kivéve a drótra rátekerve megfogva a két szélét nekilendült és elengedve magát egy szénakazal közepébe esett.

- Gyere Gézu! Gyorsan! - integetett neki.

- Én kici kínai mindent túlélni!- imádkozta magában Gézu és ő is nekilendült majd a szénakazlas kocsi előtt érte a becsapódás.

- Egyben vagy Gézu? - érdeklődött Ricsi.

- Igen. - mondta Gézu összeszedve magát.

- Már tudom is hogy mivel megyünk a többiekért! Látod ezt a kocsit? Ez a megoldás! Kijutunk mi innen! - felelte Ricsi.

- De ló az nincen sehol. - felelte Gézu.

- Ne aggódj megoldjuk. - felelte Ricsi és rákezdett a sípdallamra.

- Ez nem jó ötletnek lenni.

- Ezt figyeld! - majd játszott tovább és két arra felé kóborlót befogott majd ostort találván oszló hátukat csattogtatván elindult a szekér a maga rögös útján.

4. Fejezet

Az új csapat

- Itt lenni még?Hallani kínai? - kérdezte az adóvevőn keresztül egy hang megszólalva.

- Igen, igen. Itt vagyok, hát persze. - adta a választ gyorsan Ricsi.

- Idefigyelni. Van egy menekülőút még pedig a hajó fedélzeten. Oda eljutni gyorcan s velem találkozni és mentőmellényt felvenni. Nem rest lenni futni és futni.

- Jó, jó!

- Indulni most.

Ricsi elkezdett volna kifelé tartani a kabinból ám az ajtót betörni készülő satnya hullákba botlott. Gyorsan visszafordult és a kabin mennyezetén megpillantott valami szellőzőféle helyiséget ahová gyorsan felmászott. Amint tudott mászott és mászott s egyszer csak egy konyhában kötött ki ahol épp egy újszerű fogásokkal pepecselő férfit pillantott meg.

- Maga meg mi jót készít?

A férfi csak elmosolyodott a hirtelen jött látogató láttán s csinálta tovább a dolgát.

- Kóborló agyvelő egy kis mártással. Nem kér?

- Bocs de épp diétán vagyok. Hogy az a... - nézett szét a konyhában és mindenütt kissé elszínesedett egyéb elhevert testrészeket talált.

- Ne aggódjon nem fogom átadni egyiknek sem barátom.

- Kösz.

- De legközelebb vacsorára szeretettel várom.

- Úgy lesz. De most rohanok! - és Ricsi menekülésbe fogott.

- Nem balra, hanem jobbra.

- Jah, köszcsi. - felelte Ricsi s a folyosón haladva egyetlen sípját a nadrágjában tartva felfelé tartott a hajófedélzetéhez ám odafent nem látott senkit sem.

- Ugorni! - kiáltotta el valaki magát.

- Hogy mi? De hát nem tudok úszni!

- Ugorni!!!

Ricsi pedig a rózsaszín kacsás mentőmellényt felkapva ugrásra készen állt de igazából nem is tudta, hogy hova. Majd egyszer csak egy jetski felbukkant a hullámok habjain és egy kis kínai férfi vezette azt.

- Felszállni!

- Hová visz?

- Mondtam én segíteni maga meg megnézni az árut.

Egy kikötőben parkoltak le.

- Jönni!

Ricsi követte a kicsi férfit. S megálltak egy Hol Kong nevű kínai ruházati boltnál.

- De nekem nincs pénzem. - magyarázkodott Ricsi.

Az áruház hátsó ajtaja kitárult s egy szőke nő lépett ki rajta

- Nem az a lényeg. - felelte Gézu – Megjönni és hozni magammal egy társat is.

- Miért késtél Gézu? Ő meg ki? - fogott rá egy pisztolyt.

- Ricsi. - mutatkozott be.

- Adri. Miért hoztad őt ide?

- Majdnem meghalni én ezt nem hagyni.

- Már így is elég bajunk van mert Mörci mindig csak morog. - jelent meg egy két ajtós szekrény nagyságú fekete férfi T. Dög.

- Gyertek beljebb! - utasította őket Adri.

- Őt itten Lujzi ő meg Amigo. - mutatta be a csapatot Gézu.

- Lujza nem Lujzi! - akadékoskodott a kreol bőrű rövid hajú nőszemély.

Amigo pedig egy sombrerot viselt és egy poncsót aki csak bólogatott.

- Szóval a kaja helyett őt szerezted be? S mit csináljunk vele? Együk meg? - kérdte Adri.

- Ez az! Bár eléggé soványkásan szálkás de jó lesz egye fene! - mondta T. Dög lihegve.

- Ő segíteni, hogy mi talán elvegyülni és élelmet szerezni.

- Hát persze. S mégis hogy gondoltad? - kérdte Adri.

- Van egy sípom. - közölte Ricsi.

Lujza felnevetett.

- Nem mész vele semmire. Nagyon sokan vannak kint.

- Netán az alagutak?

- Nem menni nem olyan kicsi mint potkány. - felelte Gézu.

- Hát akkor el kell vegyülnünk.

- Senor hogyan? - kérdte Amigo.

- Tudok egy jó szakácsot aki még házhoz szállítást is vállal. Van nálatok telo? Mert én otthon hagytam az enyémet.

- Mörcinél van. Viszont nem biztos hogy odaadja.

- Hát akkor győzzük meg róla. - felelte Ricsi.

- Mörci! - kiabálta T. Dög.

- Óh hála a fekák Istenének, hogy végre rám néztek. Még itt napszúrást kapok a végén. Hoztatok vizet?

- Kéne a mobilod. - mondta Adri.

- Na persze. Bármit édesem amint a meztelen tested leshetem.

- Elég! - adott egy pofont Ricsi Mörcinek.

- Hát ez meg ki a tököm? Olyan mint a volt főnököm.

- Nem ismerlek de a mobilod kell úgyhogy... - mondta Ricsi végigtapogatva Mörcit a mobilja után.

- Nem nyúlka piszka mert megszúrhat a bicska. - nevetett fel Mörci.

- Megvan! Ja ez még sem az. - mondta Ricsi egy zseblámpát a kezében tartva majd egy vízipipa következett végül a mobil. Azonnal tárcsázta is a számot ami ki is csengett.

- Igen? Itt Hami bá étkezdéje!

- Kérnénk egy kilo bő lében eresztett vastag belet meg egy kis aszott agyféltekét meg egy félkarú rabló sem ártana. De a jobbik karját küldje!

- Ahogy óhajtja. Ki is szállíttassam vagy maga jön érte?

- Hozza a Hol Kong kínai áruház elé.

- Máris intézkedem. - rakta le a telefont.

- Csak nem ebéd lesz? - kérdte Adri.

- Á dehogy. Csak egy kis városi séta. - felelte Ricsi – S te jössz velem Gézu. - bökte oldalba a srácot.

3. Fejezet

Állati galoppozás, avagy hogyan éljük túl ezt a kóborló világot

- Hová vigyem öccse? - kérdte a raszta hajszerkezetű afroamerikai férfi tőle ki épp egy kézzel csavart cigit füstölt éppen el.

- Julcsi és Palcsi után!

- Bakker!Azok meg kik vónának?

- A nejem meg a fiam.

- És dögös a kicsike? De ugye van magánál anyag?

- Miféle?

- Hát tudja koksz vagy ahogy én hívom varázsfű.

- Nálam nincs fű sem varázs csak síp.

- Óh szóval ez egy új nevű szer? Egyből megvett kilóra haver! Akkor vegye elő és mutassa meg!

Ricsi bólintott és elővette a sípokat.

- Mit mórikálod itt magad hófehérke! Na eridjé is innét de tüstént! - állt meg a taxis kilökve a kocsijából Ricsit épp az adott település határának táblájánál amin ez állt: Üdvözöljük a kóborló Holtak földjén. Figyelmeztető tábla: Ha belép e gyülekezetbe nem vállalunk önért és a testi épségéért felelősséget.

Ricsi összeszedve magát és a sípos dobozait elindult a vidéket felfedezni. Elhagyott házakon keresztül esett át és meglátott egy járművet mi épp az ő céljainak megfelelő tendenciáinak megfelelt. Csak azt nem tudta, hogy hogyan is üljön a hátára. Egy zsiráfot pillantott meg legelészni a puszta közepén.

- Hahó! Hé te! - hívta volna fel magára a figyelmet de az csak legelészett továbbra is. Nem volt mit tenni valahogy a zsiráfra fel kellett ülni így hát Ricsi egy nagy lendülettel felugrott a zsiráf hátára belekapaszkodva teljesen a nyakába ám az nem akarta hagyni és oly könnyen adni magát így Ricsi félig holt férfiassága látta kárát. Könnyeivel küszködve megtörve bár de feladva nem elhelyezkedett a zsiráf hátán óvatosan nehogy a helyzete rosszabb legyen. S így kutyagolt azaz jobban mondva zsiráfon ügetett Julcsi irányába nagy serényen. Nem sokára elért a kihalt városba szája tátva maradva mivel a kóborlók egyre csak sokasodtak köréje és a zsiráfra ránézve nyáluk szájuk csak úgy csorgott éhes gyomrukból korgó belük csak úgy kifelé lógott.

- Enyém!

- Nem az enyém! - hörögték egymást túlharsogva.

Ricsi ledobta magát az állatról és egyik sípját elővéve játszani idejének hiányában nem is remélte, így csak ütött vágott és kúszott, ahogy csak tudott s meglátott nem messze a hulla seregtől egy bazi nagy hajót, minek az oldalán a neve kéken virított mégpedig a nagy becses Titanicot. Felmászva rá, odamenekülvén, 1-2 sípot a zsebébe téve zárta rá magára az egyik fülkét. Egyre többen jöttek és jöttek körbezárták a nagy hajóművet. Ekkor meghallott egy hangot mi sercegésnek hangzott.

- Mayday ,mayday!Hall valaki? - kérdezte egy férfi hang ismételten megismételte.

Ricsi odaszaladt a rádiós adóvevőhöz és beleszólt.

- Igen itt vagyok!

- Te jó ég!,Hát tényleg megmenekülünk? Valójában kijutunk erről a szigetről? Mert már kezd elegem lenni ezekből a Többiekből...

- Halló! Mit mond? Én Ricsi vagyok! Nem tudom miről beszél! - a vonal gyorsan megszakadt.

- Kici és olcó nagyon megéri mindenkinek! - szólt egy cincogó hang.

- Mi éri meg? Ki az?

- Jaj hát végre hogy meghallottál. Veszel tőlem kici áru miután én megment?

- Hát persze bármit csak segíts ebből a káoszból kimászni.

Ismét megszakadt a vonal és Ricsit a tehetetlenség érzése fogta el.

Mindeközben valahol az Óperenciás tengeren is túl sőt még azon a bizonyos kúrta farkú malac elsorvasztott túrásán is túl, Julcsi épp tüzet rakott míg Palcsi a közelében loholt, jó barátjuk Sanci is ott volt.

- Jobban meg kell rakni a tüzet te lány! - intette óvva öreg bajtársuk Bandus – Látod így kell ezt csinálni! - rakott tüzet ő is és elkezdte a füstöt teli tüdőből fújni így füstjeleket adni. Egyenlőre nem érkezett sem válasz, sem jel, de a remény sosem maradhat el, így a kis csapat mihez még jó páran tartoztak és a Holtak Földjének központjától nem is olyan messze tartózkodtak ráérősen várakoztak.

2.fejezet

Az indulás

Félhomályban ébredt egy szobában. Kezei és lábai egy ágyhoz voltak bilincselve.

- Megszabadítsam a szenvedéseitől apu?

- Ne még várj azzal fiam. Hol szerezte a sebét? - kérdezte tőle egy néger férfi.

- Milyen sebet? - kérdezte majd az oldalán fetrengő elterebélyesedő sebre tekintett – Ó hogy ezt? Ez semmiség.

- De hát lógnak a részei ember! Tehát megharapták?

- Dehogyis!

- Nincs láza de azért meglesem a sebét. - s amint felszakította a kötést a sebesült egy jókora harapást látott rajta mintha az oldalából nem kis darabot csócsáltak volna meg – Na most már hozhatod azt a fatestápolót fiam!

- Mit akarnak tenni velem?

- Nyugodjon meg!

- Nem most kaptam a sebet már jó pár hónapja.

- Ki tette ezt magával?

- Azt nem árulhatom el.

- Olyan mintha...

Majd a fiú az apjához lépett.

- Ne bántson! Na jó bevallom a Farkas volt az mert Piroska elhagyta és öngyilkos akart lenni és én ezt megakartam akadályozni! Most örül hogy magának meggyóntam?

- Kösz fiam. - vette a kezébe a tárgyat amit a fia hozott neki majd a műanyag flakont a kezébe véve tetejét kinyitva a kezébe nyomott egy kis adagot. A flakonon ez állt Fa testápoló.

- Ez segíteni fog magán. Egyébként Béci vagyok ő meg itt a fiam Norci.

- Ricsi. - felelte a sebesült – Jók a kezei. Julcsiáénál is jobbak.

- Kösz már van gyakorlatom ebben.

- Ki az a Palcsi? - kérdezte Norci.

- A fiam.

- Miért van besötétítve minden?

- Szóval maga nem tud semmiről sem. - felelte Béci.

- Mégis miről kéne?

- Akit ott kint látott azok...

- Bökje már ki!

- Ők a megveszett kóborlók.

- Kóborlók?

- Igen. Egész álló nap nem csinálnak semmit csak járkálnak és hörögnek mindenkire és persze mintha egyetlen parancsot követnének amputálnak ahol és ahogyan csak tudnak némelyek teljes csonkítást végeznek. - mondta és elengedte Ricsit – Ha akar szabadon távozhat de vigyázzon ha magánál nincs a megfelelő fegyver akkor veszett ügy mert megtalálják magát aztán nincs menekvés.

- S hogy lehet megfékezni őket? Mi lenne a megfelelő fegyver?

- Síp de az is csak az egyik a legjobb fajtából egy pánsíp.

- Óh hát csak ennyi kéne? Az én házamban van több is induljunk.

- Ma már nem mert besötétedett s ilyenkor vannak a legtöbben. Majd holnap reggel.

- Jólvan. De addig is kenegetne tovább?

- Nem lehet valakinek figyelnie is kell őket, majd legközelebb.

- Ahogy akarja. - felelte Ricsi bánatos képpel.

A másnap reggel hamar eljött s a kóborlók is elvétve császkáltak a ház előtt. Kilépve a házból pont egybe egyből bele is botlottak akibe majdnem fel is buktak.

- Mutassa meg hogy végez velük. Kérem...

Béci elővette a sípját és elkezdett játszani már vagy 5 perce játszott a sípon eléggé eredménytelenül. Az embernek látszó lény nem reagált rá. Ricsi várt az eredményre.

- Halj már meg! - ordította türelmetlenül Ricsi kivette Béci kezéből a sípot majd a hulla aszalódott fejéhez vágta – Halj már meg végre! Kell még? Kérsz még?

A hulla feje szétroncsolódva elterült.

- Így kell ezt csinálni! Ez az! - örvendezett Norci.

Az apja szúrós szemekkel nézett rá.

- Bocs, apa.

Pár utcával arrébb Ricsi elvezette őket a sípjaihoz és mindenki megtisztálkodhatott. Miután felöltözött Ricsi és megborotválkozott síparzenálját magához vonván kocsijába berakta.

- Öreg neked egy síp arzenálod van!

- Vigyétek ezt is meg ezt is! - adta át a legjobb sípjait.

- S te?

- Én megyek és megkeresem Julcsit meg Palcsit! Itt egy füstjelző! Mindennap küldök nektek jelet amíg tudok! - mondta leintvén beszállva egy sárga taxiba.

Kóborlók sétánya

1.fejezet

Az ébredés

Síri csend honolt még a légy árva zümmögését sem lehetett hallani. Mindent benőttek a bokrok és az ágak és a pókhálókról sem árt megfelejtkeznünk. Mindezek leges legmélyén az adott szobában lévő ágyon egy személy szunyókált oly negédesen és csendesen hogy úgy nézett ki mint aki már-már bekómált. Nem tudott ő még magáról sem nem még hogy a környezetéről ám egyik pillanatról a másikra felébredt oly hirtelen hogy még a bokrok is beleremegtek e percben. Kinyitva szemeit csókra tartotta volna száját ám nem találta váratlan felébresztőjének forrását. Körülnézett jó alaposan de senki mást nem talált magán kívül a szobában. Rémlett még neki valami hogy egykor virágot vitt neki Rómeo jó barátja, ám nem emlékezett már Júliára.

- Ó hol vagy Júlia? És te Rómeó merre csavarogsz? - elmélkedett magában, s piros pöttyös pendelyében elindult hogy a folyosón szétnézzen.

Mezítláb trappolt de ott egyetlen árva lélek sem honolt. A fehér falon piros festékkel felírva e szöveg volt felírva: „Nekem is megvolt ám Júliska.” "Azért vigyázz a lábadra." " Szeretlek Feri."

Miután az üzenő falat végig olvasta a folyosó végén talált egy bezárt ajtót min e felirat ékeskedett: 

Bármiféle amputálási akciót vállalunk.

Ha esetleg nincs szüksége egyik vagy másik netán egyetlen testrészére sem akkor nyugodt szívvel lépjen be.

Ui.: Csak akkor nyisd ki az ajtót ha örökké akarsz élni.

Az lelakatolt ajtó felé tekintett s hangokat hallott és fehér kezek nyúltak volna utána legott. Tovább lépdelt és a kijáratot keresvén az Exit táblát észrevevén elindult a fény felé. Amint kiért a nap csakúgy vakított a betekert hullák pedig jó egy páran hevervén a földön de ő csak lépdelt tovább. Majd mit az ég egy fa alatt egy Csepel piros bicikli parkolt. Egyből megörült neki, ám megpróbált valaki kúszni felé, igaz eléggé roncsállapotban léve, de hát ki tehet erről, biztos hogy én nem. A csont és bőr nő kezeit nyújtotta felé.

- Juli? Hát megvagy végre! Te ébresztettél fel igaz? - vette volna karjába a nőt, ám észrevéve hiányosságait egyből ellökte magától – Te nem is ő vagy! Szajha! Hol van Juli? - rázogatta a rothadó hullát ki csak annyit tudott mondani.

- Enyém. - mutatván a biciklire.

- Nem! Most már az enyém! - felelte a férfi átmasírozva rajta felpattanva a biciklire s meg sem állt míg Juli házához nem ért.

- Julcsi!Palcsi!

Ám a ház üresen állt s ő nem értette ezt az egészet. Mérgében kiült a ház elé s éppen arrafelé ténfergett egy furcsa egyén. Ám ő ezt igazán szemre sem vehette mivel valaki lesújtott rá.

- Mit művelsz fiam?

- Eltaláltam apa! Pont telibe! - örvendezett a kreol bőrű kisfiú egy vaslapáttal a kezébe.

- Palcsi! Palcsi! - örvendezett a félig leütött férfi, ki csak ennyit tudott kinyögni.