5. Fejezet

Szélfútta szárnyalás

Nemsokára meg is érkezett a várva várt csomag.

- Mit teszünk ezzel? - kérdte Adri a bélre a bűzös csomagra mutatva.

- Ti semmit. De mi Gézuval... - taglalta Ricsi.

- Mi? Én nem menni sehova! - ellenkezett Gézu.

- De igen! Ki kell mennünk közéjük és valahogy kijutni innét hisz Julcsiékhoz kell mennünk!

- Azt sem tudni ki az a Julcsi...Én csak az én csapatomhoz tudni

vezetgetni.

- Jó, legyen. De akkor is ki kell innen jutnunk. - felelte Ricsi.

- S mi addig mit csináljunk Senor? - kérdte Amigo.

- Először is ha valami balul sülne el és nem térnénk vissza akkor Julcsinak adjátok át ezt a képet. - nyújtotta át a fotót.

- Ez te lennél? - kérdte Lujza egy szakállas nőre nézve.

- Hogy a fene! - vett gyorsan vissza majd megcserélte – Ez lesz az!

- Óh! Fel sem lehet ismerni. - mondta Adri a fotón lévő félig-meddig mezítelen Ricsit nézve akinek az izmai photoshoppolva voltak nem gyengén.

- Azt akarom, hogy így emlékezzen rám.

Adri csak bólintott.

- T. Dög te a csomagot nyisd ki és a beleket tedd a nyakamra de úgy oszd el hogy Gézunak is jusson. - mondta Ricsi.

- De én nem... - tartotta fel a kezeit a kínai.

- Nem akarom hallani! Az agyat pedig kend szét rajtunk.

- De ezt nem így kell hordani! - felelte Gézu és megfogta finnyás arccal a belet és a nyakára tekerte majd Ricsinek is – Olyan sál lenni! - vigyorgott Gézu– Divatos.

Miután ez is megtörtént és sípot és fegyvert is vettek magukhoz a csapat tagjai sok szerencsét kívántak nekik.

- Na gyerünk kóborlók közt kóborolni. - mondta Ricsi Gézunak és elindultak.

- Tehát ez egy ruhabemutató lenni? És hol van Tyra? Itt? Én topmodell lenni?

- Ne beszélj csak hörögj és csúszkálj mint ők. - suttogta a fülébe Ricsi.

Jó pár rothadó hullával találkoztak az utcákon de valójában észre sem vették őket mintha beolvadtak volna közéjük sikeresen.

- Sikerülni?! - rázta meg a fenekét Gézu és örömujjongásában felugrott nagyokat és cigánykereket vetett amit semmiféleképpen nem kellett volna. A sálféle bél a nyakából kiesni látszott s az agyvelő is csakúgy lefelé kúszott.

- Ne! - mondta Ricsi s elkezdett a sípján játszani.

A kóborlók a sípszóra odaözönlöttek Gézut békén hagyva Ricsihez teremtek.

- Te jó ég! Ezeknek annyi! - mondta T. Dög szemmel tartva a kínai áruház tetejéről Ricsiéket.

- Úgyis ott hagyják a foguk. - nevetett fel a megbilincselt Mörci.

- Remélem, hogy nem úgy lesz. - aggódott kezét tördelve Lujzi.

- Majd meglátjuk. - felelte Adri.

Gézu két lehetőséget látott hogy Ricsit otthagyja a jó nagy kulimászban legott vagy segít rajta és Ricsi Julcsija is nyugodtan aludhat ma.

- Kövess Ricsi! De gyorsan! - látott meg egy tűzcsap feljárót a kínai és tudta, hogy nincs mit tenni fel kell annak a tetejére mászni.

- Óh, köszönöm híveim, köszönöm! De nekem most fontos dolgom akadt! A legközelebbi soha viszont nem látásra! Alias pá! - iramodott neki követve Gézut uccu a lépcsőknek neki.

S miképpen felértek az egyik tetőre nem volt idő nagyon gondolkodniuk hisz ott is akadtak jószerivel lábatlan arrafelé kóborolók. Ricsi megpillantott egy drótkötélfélét s a feje körül egy izzó megvilágosodott.

- Tudod mit? Szárnyaljunk egy kicsit! Ott a cél!- mondta és a belet a nyakából kivéve a drótra rátekerve megfogva a két szélét nekilendült és elengedve magát egy szénakazal közepébe esett.

- Gyere Gézu! Gyorsan! - integetett neki.

- Én kici kínai mindent túlélni!- imádkozta magában Gézu és ő is nekilendült majd a szénakazlas kocsi előtt érte a becsapódás.

- Egyben vagy Gézu? - érdeklődött Ricsi.

- Igen. - mondta Gézu összeszedve magát.

- Már tudom is hogy mivel megyünk a többiekért! Látod ezt a kocsit? Ez a megoldás! Kijutunk mi innen! - felelte Ricsi.

- De ló az nincen sehol. - felelte Gézu.

- Ne aggódj megoldjuk. - felelte Ricsi és rákezdett a sípdallamra.

- Ez nem jó ötletnek lenni.

- Ezt figyeld! - majd játszott tovább és két arra felé kóborlót befogott majd ostort találván oszló hátukat csattogtatván elindult a szekér a maga rögös útján.