7.fejezet

Váratlan találkozások

Valahol a nem is olyan messzi távolban ahol volt egy ördögkatlan és még a bermudaháromszöget is felülmúltán annak épp balcsücskén vagy jobbon már nem is emlékezvén pontosan valahol pont ott volt egy kis csoport ki ott honolt.Laktak itt öregek fiatalok s ki hitte volna kicsik és nagyok.Ám a leges legmeglepőbb dolog hogy Júlia is ott lakott ki az erkélyén várt kitekintgetvén az ő örökifjú pasijára  magyarán Rómeójára.

-Óh Rómeó miért vagy te Rómeó? – kapta el hirtelen valaki hátulról magához rántva.

-Itt vagyok hát hisz hívtál cica!

- Ne itt!

-Miért ne?Ki lát meg minket?

- Anyu!Anyu! – futott oda az erkélyhez felfelé nézve és úgy kiabálva Palcsi.

- Mond csak kicsikém.

- Nézd csak mit találtam! – mutatott a mellette álló félholt egyedre kinek lábai cafatokban lógtak kezei pedig nagy lazaságról árulkodtak – Ugye játszhatok vele?

- Óh hát persze! – felelte miközben Rómeó már hátulról bökdöste .

- Gyere pajti!Juhé!!Játszhatunk!!Tudtam hogy anyu megfogja engedni!Mondtam én! – rángatta maga után a kissé zombis beütésű egyedet kinek a felelete csak egy nagy hürrögés volt és aki kéretlen közvetlen üldözte a gyereket.

E történések alatt egy kis Poltski dudálása zavarta fel a lakókat.

-Ez Gézu!Te jó ég! – ujjongott Béla bá.

- Többiek is jönni!Cak lassúbb kocika.

- Nézzétek! – ámuldozott Klári ki mellett ott volt a lánya Zsófi.

- Mi a … - mászott le Rómeó Julcsiról  - Már az embernek nem is lehet egy jót toszni! Bocs drága de most mennem kell!Remélem neked is jó volt! – hagyta ott Júliát odasietve a Gézuhoz.

S ekkor az történt ami azt hitték sosem következik be.Egy szekér gurult be és parkolt le előttük.

-Ricsi?!

-Rómeó?!

-Keblemre! – ölelte magához Ricsi a barátját.

És a két barát akkor szembesült egymással és persze Julcsi és Palcsi is felismerték azt akiről azt hitték rég elvesztették.

-Apu?

-Ricsi?!

- Ne aggódj Ricsi az asszonyod karban volt tartva míg távol voltál.Ruganyos a kicsike! – kacsintott Ricsire.

- Mit mondtál?

- Óh hála az égnek! – Julcsi pedig lekevert egy hatalmas büdös pofont Ricsinek- Ezt azért mert tettetted hogy meghaltál!- még egy ütés – Ezt meg azért mert nem jöttél előbb! – aztán egy fejelést is beiktatott .

Ricsi kidőlt azon nyomban de Rómeó megtartotta a karjaiban.

-Tipikus! – felelte Julcsi – Még egy fejelést sem bír ki!Gyere Palcsi!Az apád majd felébred akkor beszélhetsz vele!

Mindenki pislogott nagyokat a többiek néztek egymásra és még egy ember került elő  hirtelen aki nem is oly idegen a számukra.

-Hé emberek!Megérkezett a mókusvacsi! – kiáltotta Dörlci kit csak a háta mögött mókusszelidítőnek hívtak  - Há most itt mi történt?Visszatértetek? – kérdezte Adrira nézve – És Mörlci?Hol van Mörlci?

- Őt kérdezd! – felelte T. Dög Ricsire irányítva a tekintetét.

- Hol van a tesóm? – rángatta meg az ájult férfit – Ez itt nem válaszol.

- Elég lesz emberek!Takarodó nyársalással egybevéve!Holnap megbeszéljük Dörlci. – szólt közbe Béla bá.

- Ne csitíts engem öreg!Elegem van ebből a bagázsból!Csak én hozok nektek kaját ti meg ezzel háláljátok meg!Ronda népség!Holnap reggelig vadászni fogok!Aztán visszatérek de aztán itt legyen a tesóm komprende?

Csak néma bólogatások történtek amit logikusan megértek.Dörlci felpattant a kisrobogójára és elszáguldozott tova.